28/365 - Sodródás
27/365 - Láthatatlan munka
26/365 - Jótanácsok
25/365 - Hideg
24/365 - Barátság
23/365 - Sértődés
Sokáig visszafogtam, elfojtottam, ha valamit igazságtalannak vagy bántónak éreztem. Egyből elnyomni, nem mutatni, hogy valami nem jó, aztán benne maradni az érzésben, és várni, hogy valaki mégis észrevegye azt, amit én olyan gondosan elrejtettem.
22/365 - Fent
Lefelé nézni, arra gondolni, hogy lesz még rosszabb, valahogy tényleg könnyű és megszokott.
De mitől lehet tudni, hogy jobb lesz? Mi az, ami elindít minket felfelé? Ha nem is egyből, de hat ránk, kicsit más irányba fordít?
21/365 - Találkozások
Rajzoltam, ábrándoztam, divattal foglalkozó könyveket és újságokat bújtam, és egy ideig egészen biztos voltam benne, hogy ez lesz az én utam. Aztán jött a valóság, pontosabban egy rajztanár, aki eléggé eltántorított ettől a tervemtől. Én pedig elengedtem az álmomat.
20/365 - Gondoskodni
Szeretek adni. Ez nem változott.
Csak mostanában egyre rájövök arra, van, amikor adok, de nem értik. Vagy egyszerűen egészen másra van szükségük, mint amit én olyan nagyon szeretnék adni-átadni.
És talán nekem ezt nehezebb megtanulni, mint magát a segítséget. Hogy nem kell kitalálni a másik helyett semmit. Nem kell előre megoldani. Nem kell jobban tudni, mitől lenne neki jobb. Lehet hagyni, hogy az ő dolga, az ő élete, az ő útja tényleg az övé legyen. És közben ott van ennek a másik oldala is. Ha olyan természetes észrevenni, mire lehet szüksége másnak, vajon magamnál is észreveszem ugyanezt? (Most hallgattam Bakos Attila egyik előadását, ahol a Magam – Magom – Önvalóm gondolatát nagyon szépen kifejti.)
És ehhez egy idézet Müller Pétertől.
„A másikkal 'jót tenni' csak akkor lehet, ha azt észre sem vesszük. A valódi 'jótett' nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – hogy képes legyen önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni.”
19/365 - Kikapcsolni
18/365 - bosszantó
17/365 - Dallam
Van, hogy egy dalt évekig hallgatunk, mégsem halljuk meg igazán. Aztán egyszer, egy másik élethelyzetben ugyanaz a dallam vagy egyetlen mondat hirtelen megérint. Nem a dal változott meg. Mi lettünk mások közben.
16/365 - Csend
Sokáig azt hittem, a csend egyszerűen a hangok hiánya. Ma már inkább úgy érzem, nem attól lesz csend, hogy körülöttem elhallgat minden, hanem attól, hogy bennem halkul el egy időre a folyamatos gondolkodás. Furcsa módon ezt gyerekként már megtapasztaltam – csak akkor még nem tudtam, mit kezdjek vele.
Gyerekként csendben maradni nem ment. Kivéve persze, ha csendre utasítottak…
15/365 - Timis
Sokáig azt hittem, meg kell találnom a saját hangomat. Mintha valahol készen várna rám, nekem pedig csak rá kellene jönnöm, hogyan szólaljak meg rajta. Mostanában viszont egyre inkább azt érzem, hogy talán nem megtalálni kell, hanem lassan elhagyni mindazt, ami nem én vagyok. Az írásaimat a szeretteim, a környezetemben élők is olvassák. És kaptam tőlük egy visszajelzést, aminek nagyon örültem: „Timis.”
14/365 - Eső
13/365 Egyedül vagy segítséggel?
12/365 - Örömből táncolni
11/365 - Dolce far niente
10/365 - Szívmelengető érzés
9/365 - Kézfogás
