19/365 - Kikapcsolni

Amikor elkezdtem ezeket az írásokat, azt vállaltam magamnak, hogy minden nap írok. Aztán elég hamar kiderült, hogy nálam a „minden nap” egyelőre hétfőtől péntekig tart. 

Hétvégén két nap szünetet tartok. Először persze ezen is gondolkodtam, hogy akkor most máris megszegem a saját vállalásomat? De az egésznek pont az volt a lényege, hogy valamit magamért csináljak. És mivel egész héten laptop mellett – vagy inkább mögött – vagyok, nekem az is magamért van, ha van idő, amikor nem nyitom ki, hétvégén pedig próbálok minél kevesebbet online lenni.

Közben beiktattam magamnak egy másik kihívást is: naponta legalább 60 perc laptop és telefon nélkül. Nem úgy, hogy ülök egy széken, nézem a falat, és nagyon tudatosan „offline vagyok”. Inkább szeretnék egyre több olyan időszakot és tevékenységet, amihez egyszerűen nem kell egyik sem.

Mert hajlamos vagyok túltölteni magam (információkkal).Mindent megnézni, meghallgatni, elolvasni, valakinek elküldeni, megosztani, továbbgondolni. Egyik dologból jön a következő, abból még egy, és közben fel sem tűnik, mennyi mindent engedtem be egyetlen nap alatt.

Mostanában ezért azon vagyok, hogy legyen megállás is. Legyenek olyan dolgok, amikhez nem kell újabb információ, háttérben szóló valami, telefon a kezemben, és néha más sem. Csak az, amit éppen csinálok.

Hogy mikor veszem észre legbiztosabban, hogy sok lett a zaj körülöttem? Az alvásomon

Régen is volt egy saját szabályom: ha éjszaka arra ébredek, hogy kattog az agyam, és tovább mennek benne a napi dolgok, akkor ideje valamin változtatni. Mert lehet, hogy napközben még úgy érzem, minden rendben, bírom, érdekel, belefér – éjszaka viszont valahogy kiderül, mennyire nem kapcsoltam ki.

Ma gyakorlatilag korlátlan mennyiségben érhető el minden, én pedig hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ami érdekes, azt akkor meg is kell nézni, hallgatni vagy olvasni.

Pedig attól, hogy valami elérhető, még nem kell mindent befogadnom.

Ráadásul kommunikációval, marketinggel és social médiával foglalkozom, vagyis a munkám jelentős része is ugyanabban a világban történik, ahonnan időnként szeretnék egy kicsit kikapcsolni. Most pedig még rendszeresen írok és megosztok is. Szóval nem az online világgal van bajom, és eltűnni sem szeretnék belőle. Sok mindent szeretek benne, rengeteget tanulok, találok, kapok általa.

Csak közben egyre fontosabb, hogy legyen olyan idő is, amikor semmi nem akarja elvinni a figyelmemet valahová.

Talán ezért foglalkoztat mostanában ennyit a csend is. Nemcsak az a csend, amikor nincs körülöttem hang, hanem az is, amikor nem érkezik újabb dolog, amit meg kell néznem, hallgatnom, elolvasnom, megválaszolnom vagy továbbküldenem.

És közben persze felmerül bennem az is, hogy valóban jelen vagyok-e abban, amit éppen csinálok, vagy csak folyamatosan megyek a következő dolog felé. Megélem-e azt, ami történik, vagy néha már közben azon gondolkodom, hogyan fogom majd elmesélni.

Úgyhogy most ezt is gyakorlom. Hétvégén kevesebb online lét, naponta legalább egy óra telefon és laptop nélkül, és egyre több olyan idő, amit nem kell semmivel megtölteni.

Mert talán nem mindig még valamire van szükségem. Néha arra, hogy egy kicsit kevesebb legyen.