23/365 - Sértődés
2026. szept. 22. 20:49,
Nincsenek hozzászólások
Sokáig visszafogtam, elfojtottam, ha valamit igazságtalannak vagy bántónak éreztem. Egyből elnyomni, nem mutatni, hogy valami nem jó, aztán benne maradni az érzésben, és várni, hogy valaki mégis észrevegye azt, amit én olyan gondosan elrejtettem. Majd jön a mesebeli jótevő, pont elcsípi a pillanatot, kihúzza belőlem a fájdalmat, meggyógyít, és kész.
A változást és a felismerést végül egy egészen más helyzet hozta. Egyszer észrevettem, hogy én sértettem meg valakit. Akaratlanul, de attól még megtörtént.
Egyből megértettem, hogy ő mit érezhet, hiszen nagyon ismerős volt az érzés. Viszont elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lettem én egy számomra teljesen hétköznapi, nem bántónak szánt helyzetben az, aki megbántott valakit.
Ez a negatívnak tűnő helyzet valamit átfordított bennem. Addig leginkább azt ismertem, milyen a sértett oldalon állni. Most pedig ott volt előttem ugyanaz a történet a másik irányból is.
És akkor értettem meg, hogy nem minden helyzetben van bántó és áldozat. Sokszor egyszerűen mást élünk meg ugyanabban a helyzetben. Mást szeretnénk, mást gondolunk természetesnek, és másképp fejezzük ki azt is, amire szükségünk van. És ugyanazt, ami történik, mindketten egy kicsit másképp éljük meg – és ebből aztán könnyen félreértjük egymást.
Érdekes maga a szó is: sért. Utánanéztem, és a régi jelentése nagyon is testi volt: külső behatással sebet, fájdalmat okozni. Később már a lelki megbántásra is használták.
Igyekszem néha azt nézni, hogy mi sérült bennem, ahelyett, hogy ki sértett meg. Mi az, amit egy mondat, egy hangsúly vagy egy helyzet eltalált.
Mert néha a másik tényleg bántó. Máskor viszont lehet, hogy fogalma sincs róla, mit indított el bennünk. Egy régi érzést, félelmet, emléket, valamit, ami már eleve ott volt bennünk.
Nem mondom azt, hogy már soha nem sértődöm meg – azért ettől még messze vagyok. :) De már azt biztosan tudom, hogy ha én megsértődtem, attól a másik még nem biztos, hogy direkt meg akart sérteni. Lehet, hogy egyszerűen mást hallottam meg abból, amit ő mondott vagy tett.
És talán pont ezekben a helyzetekben van lehetőségem arra is, hogy egy kicsit kilépjek az „áldozat” szerepéből. Ne csak azt nézzem, hogy mit tett velem a másik, hanem azt is, hogy mi történt bennem, és mit tudok ezzel kezdeni.
Mert a sértés lehet néha egy seb. És milyen jó, ha a megértésből kerül rá egy ragtapasz. ☺️