17/365 - Dallam
2026. szept. 14. 19:50,
Nincsenek hozzászólások
Van, hogy egy dalt évekig hallgatunk, mégsem halljuk meg igazán. Aztán egyszer, egy másik élethelyzetben ugyanaz a dallam vagy egyetlen mondat hirtelen megérint. Nem a dal változott meg. Mi lettünk mások közben.
Mit hallunk meg egy dalban?
Hétvégén előkerültek a 90-es évek zenéi. Azok a dalok, amiket akkor nagyon szerettem, ismertem, hallgattam. És miközben szóltak, azon kezdtem gondolkodni, mennyit változik a zenei ízlésünk az évek alatt. Talán az önismeretünkkel együtt, talán egyszerűen csak azért, mert mi magunk is változunk.
Gyerekként, fiatalon egészen másképp jött hozzánk a zene. Még nagy dolog volt, amikor lett külföldi zenetévé, aztán magyar is, és ott voltak azok a rádióműsorok, ahol végre mindenfélét lehetett hallgatni. Nem volt ott előttünk gyakorlatilag a világ összes zenéje, hogy bármikor rákeressünk arra, amihez éppen kedvünk van. Azt hallgattuk, ami eljutott hozzánk. És persze azt is, amit a környezetünk hallgatott.
Akkor sokkal inkább az impulzusok vittek. Megszólalt valami, tetszett a dallam, jó volt rá táncolni, valaki megmutatta, sokszor játszották, és már szerettem is. Elég széles lett emiatt az a kör is, amit hallgattam.
Most meg már egészen máshogy választok zenét. Talán ez is egyfajta érés. Hogy egyre inkább tudjuk, mi az, ami nekünk tetszik, ami hat ránk, és kevésbé számít, hogy éppen mit hallgatnak mások. És az is változik, hogy egyáltalán mi fog meg egy zenében. Néha a dallam. Nemrég például hallgattam egy klasszikus zenét, magas energiája volt (Arvo Pärt - Hawkins skála 700 szint - aki ismeri tudja mit jelent), a dallam egyszerűen vitt magával. Nem volt hozzá szükség szövegre, gondolatra vagy magyarázatra.
Máskor viszont pont a szöveg az, amit meghallok.
Az utóbbi jó pár évben egyre többször fordul elő velem, hogy egy dalban egyszer csak elkapok egy mondatot. Valamit, ami ott marad bennem, amin elkezdek gondolkodni, és onnantól már egészen másképp hallgatom az egész dalt.
Érdekes, hogy régen lehet, hogy ugyanígy végighallgattam volna, csak éppen egészen mást hallottam volna meg belőle.
Talán a dalok is ilyenek. Ugyanaz szól, de közben mi változunk, és ezért nem feltétlenül ugyanaz jut el hozzánk belőle.
Most is egy ilyen dal "akadt meg" bennem. A dalszövegét berakom, hátha bennetek is elindít valamit. Ha pedig tetszik, keressétek meg és hallgassátok meg is.
Lekapcsolom a villanyt a fejemben,
Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen!
Ha a világ botránkozik énrajtam,
Akkor tudom jófelé visz az utam.
A szerelem az egyetlen igazság,
Az eget is szerelemmel ragasztják,
Hanem azzal a csillag is lepottyan,
Kőtáblává hasad széjjel a porban!
Megszületni a világra gyönyörű,
Benne lenni a világban gyönyörű,
De kiszületni a világból az a szép,
Elhagyni a csónakot a tengerért!
Sorsa felől mért aggódik az ember,
Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell,
Mint a Duna érkezik az életünk,
Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk.
Nincsen kívül, belül élünk egyedül,
Fénnyel hintett ágyon forgók, mint kiszül,
Magunk álma, képzelete fogva tart,
Nem ázunk, de viseljük a zivatart!
Illatokat megtagadni, de nehéz.
Rántott hús és bodzavirág az ebéd,
Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk,
Ágyunk fölött, mint a fecske fecsegünk.
Van mennyország és a síron nő virág,
Fölkel a nap minden reggel ragyog ránk,
Dirib-darab himnuszolja a madár,
Napról napra ágról ágra beljebb száll.