Ugrás a fő tartalomhoz
hellertimea
  • Kezdőlap
  • Szolgáltatások
  • Bemutatkozás
  • Kapcsolat
  • Blog

Legutóbbi bejegyzések

  • 28/365 - Sodródás
    2026. szept. 28.
  • 27/365 - Láthatatlan munka
    2026. szept. 27.
  • 26/365 - Jótanácsok
    2026. szept. 26.
  • 25/365 - Hideg
    2026. szept. 25.
  • 24/365 - Barátság
    2026. szept. 23.
  • 23/365 - Sértődés
    2026. szept. 22.
  • 22/365 - Fent
    2026. szept. 20.

Első írásom

Az életben sokszor keresünk valamit a felszín alatt, azt, ami valóban meghatározza a lényünket, amitől különlegesek vagyunk. Mindig is azokat a lehetőségeket kerestem (szakmai pályafutásom és a személyes utamon is), amelyek segítenek felfedezni, mi rejlik bennünk, és hogyan érhetjük el a legnagyobb potenciálunkat. Munkám során azt a célt tűztem ki magam elé, hogy segítsek másoknak is megtalálni a helyes irányt, a számukra legmegfelelőbb válaszokat.

21/365 - Találkozások

2026. szept. 18. 20:43, Nincsenek hozzászólások

21/365 - Találkozások

Gyerekkoromban láttam egy tévéműsort, benne egy divattervezőt, és eldöntöttem: divattervező leszek.
Rajzoltam, ábrándoztam, divattal foglalkozó könyveket és újságokat bújtam, és egy ideig egészen biztos voltam benne, hogy ez lesz az én utam. Aztán jött a valóság, pontosabban egy rajztanár, aki eléggé eltántorított ettől a tervemtől. Én pedig elengedtem az álmomat. Divattervező végül nem lettem, és a divat sem lett az életem meghatározó része. Sok-sok évvel később viszont az a divattervező, akit gyerekként a tévében láttam, egészen más módon került újra az életembe.
S. Hegyi Lucia az egyik tanítóm lett.
Nekem ez azóta is egy csodálatos találkozás, és valahogy annak a megtapasztalása is, hogy milyen érdekes utakon kerülnek elénk újra azok az emberek, akikkel dolgunk van.
Éppen egy nehezebb, elakadásokkal teli időszakomat éltem, amikor újra találkoztam vele. És talán azért is maradt ennyire meghatározó, mert akkor először vehettem részt egy többalkalmas, testet, lelket és szellemet együtt látó programon.
Sok minden új volt benne számomra. Talán leginkább az, hogy onnantól elkezdtem nem másként, hanem más szemszögből nézni magamra. Valahogy újra színek kerültek oda, ahol akkoriban kevesebbet láttam belőlük. Nekem tényleg egy szivárvány volt abban az időszakban. 🌈
Azóta is követem Lucia útját, hallgatom a gondolatait. Szeretem azt a teret, amit teremt, a meglátásait, a bölcsességét és azt a holisztikus szemléletet, ahogyan az emberre néz.
És közben néha eszembe jut az a kislány, aki egy tévéműsort nézve eldöntötte, hogy divattervező lesz.
Nem lett az.
De fogalma sem volt róla, hogy akit akkor néz, egyszer egészen mást fog adni neki, mint amit azon a napon elképzelt. Talán ezért is olyan érdekesek a találkozások. Sokszor csak jóval később értjük meg, mit is hozott nekünk valaki.
Egy gondolat Luciától, amit most is szívesen viszek tovább:
„Az önazonosság nem tökéletességet jelent, hanem őszinteséget önmagad és a világ felé. Mit tehetsz, hogy olyan életet élj, ahol a tested, a lelked és a szellemed harmóniában van egymással?”

Nincsenek hozzászólások

Válasz