Hogy lettem erőforrásrendező coach?
Szakmai utam során több területen kipróbáltam magam – a szállodaipartól a marketingig és projektmenedzsmentig. Ezek a tapasztalatok megtanították, hogy bármely iparágban is dolgozunk, a legmélyebb alap mindig ugyanaz: az emberi kapcsolatok és a tudatos kommunikáció minősége, önmagunk ismeretének szintje.
Hiszem, hogy a coaching nem csupán egy hivatás, hanem egy híd: összeköt bennünket valódi önmagunkkal, és segít megtalálni azokat a válaszokat, amelyek a felszín alatt rejlenek. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy többet hozzunk ki magunkból – én pedig abban támogatom ügyfeleimet, hogy rátaláljanak erre az erőre és ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő potenciált.
A közös munka során arra törekszem, hogy ne csupán válaszokat találjunk, hanem új nézőpontok, belső erőforrások és tisztább irányok táruljanak fel. Hiszem, hogy a coaching folyamat egy belső átalakulás, amely képes megnyitni az ajtókat ott, ahol eddig csak zsákutcát láttunk.
Az ontológiai coaching egyik eszköze a designgondolkodás, ami abban különbözik a klasszikus „problémamegoldásból”, hogy nem a legrövidebb utat keresi, hanem a legélhetőbbet. Vagyis nemcsak azt nézzük, mi lenne gyors vagy „logikus”, hanem hogy mi esne jól, mi lenne fenntartható, örömteli és valódi.
Ahogy Micimackó mondja:
„Én mindig úgy jutok el oda, ahová tartok, hogy távolodom onnan, ahol vagyok.” ☺️
Ez a fajta gondolkodás nem ragaszkodik görcsösen előre gyártott utakhoz. Inkább kíváncsian felfedezi, merre vezethet másik irány – akár kerülőúton, akár új megoldással.