7/365 - Betűk mentén – miért is szeretek olvasni?
Ma idézeteket válogattam, és közben azon gondolkodtam, hogy az online térben is leginkább a gondolatok, a történetek fognak meg.
A telefonom és a füzeteim tele vannak gondolatokkal, idézetekkel. Kiskorom óta gyűjtöm őket. Elmentem vagy leírom őket, mert éppen betalálnak. Mert később továbbgondolom őket, mert olyasmit mondanak ki, amit én is érzek, csak nem tudtam így megfogalmazni. Vagy egyszerűen csak szépek. És felemelnek.
A mai egyik kedvencem:
„Mi értelme ragaszkodni ahhoz, ami mindig veled marad, amit nem veszíthetsz el? – kérdezte sok-sok évvel ezelőtt tőle nagyi, amikor tanítását megkezdte. – Ahhoz meg pláne értelmetlen ragaszkodnod, amit elveszíthetsz! Ami nem eredendően és nem örökké a tiéd, ahhoz ragaszkodni annyit tesz: telítetlen, azaz telhetetlen vagy, és nem elég neked, ami eredendően és örökké a tiéd. Aki telítetlen, az nem egész, az nem egészséges, lányom. A ragasz, az ragacs. Ha el kell szakadnia az örök igazság okán, az fáj. Fáj, mert nem természetes. A fájdalom pedig belülről rág majd téged. A rágás, amin kérődzik és rágódik a sok tudatlan.” (Golenya Ágnes Éva: 13 hold vándora könyvéből)
A mai soraimat mégis inkább a könyveknek szentelem. A betűknek, a szavaknak és persze annak, hogy miért is jó, ha hagyjuk magunkat néha elkalandozni.
Kisgyerekként folyton olvastam. Vágytam arra, hogy a betűk elvigyenek egy képzeletbeli világba. Jó érzés volt egy könyvet kézbe venni, magamhoz ölelni, aztán falni az oldalakat. Teljesen ki tudtam vonni magam a hétköznapokból.
Fiatalon még cím, borító, szerző alapján válogattam. Sőt, a könyvtárban legszívesebben mindent elolvastam volna, annyi minden érdekelt. A nagymamám pár évig a falujában könyvtáros volt, és az egyik kedvenc programom az volt, hogy hétvégente elmentem vele. Könyvet pakolni, takarítani – igazából bármit csinálni. Szerettem ott lenni. A könyveket valamiért már akkor is különlegesnek tartottam.
Talán az változott azóta, hogy gyerekként leginkább azt szerettem, ahogy egy történet elvisz egy másik világba. Ma pedig már azt is szeretem, amit onnan visszahozok magammal.
Mert én döntöm el, hogy egy adott gondolat mit jelent nekem. Mit kezdek vele, mit gondolok tovább, hogyan viszem magammal egy könyv üzenetét. És persze azt is, mit hagyok ott benne.
Mostanában van olyan könyv, amit azért olvasok el, mert előtte hallottam a szerzőt egy előadáson, és kíváncsi lettem arra is, hogyan ír. Van, hogy a történetek éltetnek. Máskor egy olyan megvilágítást, egy másik látószöget kapok, amitől jön az a bizonyos wooow érzés.
Amikor leteszem egy pillanatra a könyvet, és arra gondolok: erre még soha nem gondoltam így.
Szeretem ezt az érzést. Amikor valami új színt kap.
Pár éve például egy növényekről szóló könyv ragadott magával: Zoë Schlanger Fényevők című könyve. Emlékezetes élmény maradt. Nem biológiakönyv és nem is növényhatározó. Mégis onnantól a szobanövényeket is másként kezdtem látni. Sőt, egy kicsit az egész életet, a létünket is.
„Az elmúlással és a válsággal foglalkozunk, holott a világunkban, a Földön pillanatról pillanatra zajlik a teremtés és a keletkezés is. A növények ugyanis a folytonos növekedés állapotában vannak, és hihetetlen intelligenciával és kreativitással biztosítják túlélésüket.”
Persze azon is gondolkodom mostanában, hogy az online térben elképesztő mennyiségű információ vesz körül bennünket. A könyvek is sokszor „csak” betűk. Nem az életet jelentik.
De lassítanak.
És mégis világokat nyitnak.
Hogy ne csak haladjunk kifelé, hanem néha befelé is lépjünk.
És milyen érdekes, hogy egy kedvenc könyvet évekkel később újra elő lehet venni, és egészen más gondolatokat adhat. Pedig ugyanaz a könyv. Ugyanazok a mondatok, ugyanazok a betűk.
Talán nem is a könyv változott közben, hanem én. Nem kell mindenkinek olvasni. Nem kell mindenkinek ugyanazokat a könyveket szeretni. De nekem jó érzés betűk mentén elvarázsolva lenni.
És talán még mindig van bennem valami abból a kislányból, aki a könyvtárban legszívesebben minden könyvet elolvasott volna. Csak ma már nemcsak azt szeretem, ha egy könyv elvisz valahová. Azt is szeretem figyelni, mit hozok vissza magammal.