Egy új terület az életemben

Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy egyszerűen egy újabb szakmai irány, én sokkal inkább egy hídként tekintek rá. Hídként mindaz között, amit az elmúlt évtizedekben tanultam, megtapasztaltam, szerettem, kerestem – szakmailag és emberileg egyaránt.

Sokféle területen dolgoztam már. A szállodaipartól a marketingen és kommunikáción át a projektmenedzsmentig vezetett az utam. Kívülről nézve ezek egymástól meglehetősen különböző világok. Én azonban egyre inkább azt látom, hogy van bennük egy nagyon erős közös pont: az ember.

Mindig érdekelt, hogyan kapcsolódunk egymáshoz. Hogyan kommunikálunk. Miért értjük meg az egyik embert azonnal, míg a másikkal ugyanazok a mondatok egészen mást jelentenek. Miért tud valaki könnyedén megmutatni valamit magából, miközben másnak nehéz megtalálnia hozzá a megfelelő szavakat.

Talán ezért szeretem annyira a kommunikációt és a marketinget is. Számomra ezek soha nem pusztán arról szóltak, hogyan lehet valamit „jól eladni”. Sokkal inkább arról, hogyan lehet megtalálni valaminek a lényegét, majd úgy megmutatni, hogy mások is megláthassák benne az értéket.

És idővel ugyanez a kíváncsiság egyre inkább az emberi működés felé fordult.

Mi van a felszín alatt?
Mi alapján hozzuk meg a döntéseinket?
Mitől hisszük valamiről, hogy nekünk való – vagy éppen azt, hogy nem vagyunk rá képesek?
Mennyit viszünk tovább abból, amit valamikor megtanultunk magunkról és a világról?
És mennyi lehetőségünk van arra, hogy időnként másképpen nézzünk rá mindarra, amit addig biztosnak hittünk?

Ezek a kérdések a saját életemben is fontosak lettek.

Nem azért kezdtem önismerettel foglalkozni, mert szeretném egyszer „készen” megismerni magam. Egyre kevésbé hiszek abban, hogy létezik egy végleges állapot, amikor hátradőlhetünk, és kijelenthetjük: na, most már pontosan tudom, ki vagyok.

Sokkal közelebb áll hozzám az a gondolat, hogy változunk. Hatnak ránk az emberek, a kapcsolataink, a munkánk, a sikereink, a kudarcaink, a veszteségeink, az új tapasztalataink – és közben folyamatosan alakul az is, ahogyan önmagunkra és a világra nézünk.

Az ontológia első hallásra nagyon filozofikusan hangzik, pedig számomra egészen hétköznapi kérdéseket hozott közelebb.

Milyen világot látok magam körül?
Mi alapján értelmezem azt, ami történik velem?
És mi történik, ha ugyanarra egyszer egy másik nézőpontból is ránézek?

Ez azért izgalmas számomra, mert nem feltétlenül azt keresi, mi a „hiba” bennünk. Sokkal inkább kíváncsivá tesz arra, hogyan építjük fel a saját világunkat azokból a tapasztalatokból, értékekből, történetekből és értelmezésekből, amelyeket az évek során magunkkal hoztunk.

Ebben pedig nagyon magamra ismertem.

Szeretek kérdezni.
Szeretek összefüggéseket keresni.
Szeretek egy témát több oldalról körbejárni.
Szeretem azt a pillanatot, amikor valamiről kiderül, hogy egészen másképpen is lehet nézni.

És talán leginkább azt szeretem, amikor a sok különálló részlet egyszer csak összeáll valamivé.

Most valahogy én is ezt érzem a saját utammal kapcsolatban.

A kommunikáció, a marketing, a brandépítés, az emberekkel való munka, az önismeret, a filozófia iránti kíváncsiság – korábban talán különálló területeknek tűntek.

Ma már inkább úgy látom őket, mint ugyanannak a történetnek a különböző fejezeteit.

Nem szeretném lecserélni az eddigi utamat egy újra.
Sokkal érdekesebbnek érzem azt, hogy összekapcsoljam őket.

Ezért ezen az oldalon is egyre több olyan gondolatot szeretnék megosztani, amely önismeretről, kommunikációról, emberi működésről, értékeinkről, döntéseinkről és arról szól, hogyan alakítjuk a saját világunkat.

Nem kész válaszokat keresve.

Inkább jó kérdéseket.

Mert egyre inkább azt gondolom, hogy néha nem egy új válasz visz bennünket tovább.

Hanem egy olyan kérdés,
amit eddig még nem tettünk fel magunknak.